A gyógyvizekkel végzett ivókúrák a 19. században még kedvelt és népszerű orvoslásnak számítottak különböző betegségek, szervi elváltozások esetén. Később azonban a modern, szintetikus gyógyszerek kiszorították az ivókúrát a köztudatból.
A gyógyvizeket mint természetes egészségforrásokat, napjainkban újra kezdik felfedezni az orvosok, táplálkozástudományi szakemberek és kísérőelemként beépítik a gyógyítási folyamatokba. A természetes gyógyvizeknek a sokéves balneológiai kutatások alapján biztos gyógyhatás tulajdonítható.
Az ivókúra során megivott ásványvizek és gyógyvizek kielégítik a szervezet folyadékigényét, és átmosó hatást fejtenek ki. Iontartalmuk révén pedig elsősorban a felszívódási és kiválasztási szerveink, valamint az emésztőrendszerhez kapcsolódó belső elválasztású mirigyek – mint a máj, az epeutak, a hasnyálmirigy – idült megbetegedéseinek mellékhatás nélküli gyógykezelésében segítenek.

Egyszerű termálvizek: ivókúraként alkalmazva a gyomor és az epehólyag görcsös megnyilvánulásait enyhíti, nagy mennyiségben fogyasztva fokozzák a húgysavkiválasztást.
A szív- és veseműködés gyengesége estén a fogyasztás nem javasolt.

Savanyú vizek: az idegrendszerre hatnak megnyugtatóan. Ivókúra formájában étvágyjavító és gyomorsav elválasztást serkentő hatásuk van, jéghidegen fogyasztva csillapítják a hányingert.
Gyomorfekély, gyomorsav túltengés és kóros puffadás esetén fogyasztásuk nem javasolt.

Alkalikus vizek: ivókúra formájában nyákoldó és epehajtó hatásuk van. A túlzottan termelődött gyomorsavat közömbösítik. Ez azonban csak akkor várható, ha a vizet éhgyomorra, kortyolgatva fogyasztják. Az ivókúra hatására a vércukorszint csökken, a húgysavkiválasztás is fokozódik, így cukorbetegség és köszvény esetén rendkívül jó kiegészítő kezelésként alkalmazható.
Bizonyos vesekövek, valamint kóli fertőzés esetén fogyasztásuk azonban körültekintést igényel.

Vasas vizek: ivókúra formájában a vashiányos betegségek kezelésére alkalmasak.
Ellenjavallat nincs.

Földes-meszes vizek: ivókúraként a csontritkulás megelőzésére kiváló.
Székrekedés esetén fogyasztásuk nem ajánlott.

Konyhasós vizek: ivókúra formájában nyákoldó hatásuk van, fokozzák a gyomornedvtermelést.
Magas vérnyomás és fokozott ödémásodás estén használatuk nem javasolt.

Kénes vizek: a kénes fürdők és ivókúrák javítják a szervezet kénháztartását, így elsősorban krónikus nőgyógyászati gyulladásokban, bőrbetegségekben és sterilitásban alkalmazhatók jó eredménnyel. Ugyanakkor gyomorbántalmaknál, részben a kezdeti ízületi kopásoknál jelentkező kénhiány pótlásában, és egyes allergiás megbetegedéseknél nyújtanak hasznos segítséget.

Keserű sós vizek: elsősorban ivókúraként használatosak, a gyomor, a bél, az epehólyag és a máj megbetegedéseiben. Az epehólyag összehúzódását és az epeutak kiürülését segítik elő.
Alkalmazásuk nem javasolt akut gyomor- és bélhurut, savhiány, fekély és hányás, hasmenés során.

Radioaktív vizek: fokozzák a vérképződést, az anyagcserét, csökkentik a vérnyomást és a fájdalomérzetet.

Jódos, brómos vizek: csökkent pajzsmirigyműködés esetén, valamint magas vérnyomás, érelmeszesedés megelőzésére, klimaxos panaszok csökkentésére, menstruációs zavarok megszüntetésére rendelik, de emésztőrendszeri gyulladás csökkentésére, epe- és hasnyálmirigy-működés fokozására is bevált szer.
Fokozott pajzsmirigy működés esetén csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.