Előnyeik:
- kiemelik bizonyos ételek ízét
- a cukor szinte azonnal hozzáférhető energiaforrás a szervezet számára
- az egyes édességek készítéséhez használt cukoralkoholok segítenek a fogszuvasodás megelőzésében
- egyes mesterséges édesítőszerek energiatartalma igen kicsi

Hátrányaik:
- a sok cukor fogszuvasodást okoz
- egyesek szervezete nem képes lebontani a tejcukrot (laktózt)
- a cukros gyorsételek kiszoríthatják az étrendből a táplálóbb ételeket

A cukor szóról a legtöbb embernek a répacukorból álló kristály- és porcukor jut eszébe. A természetben azonban nagyon sok különböző cukor van és ezek nem mind egyformán édesek. A legédesebb cukorféleség a gyümölcscukor, vagy fruktóz (gyümölcsökben és mézben található), utána a répacukor, vagy szacharóz következik (a cukornádban és a cukorrépában van belőle a legtöbb), majd a szőlőcukor, vagy glükóz (mézben, gyümölcsökben és zöldségekben fordul elő), a malátacukor, vagy maltóz (csírázó gabonaszemekben található) és a tejcukor, vagy laktóz (egyetlen forrása a tej).
A táplálkozási szakemberek megkülönböztetik a "belső" cukrokat, amelyek a növényi sejtek falában találhatók, valamint a "külső" cukrokat, amelyek máshol fordulnak elő. "Belső" cukrok vannak többek között a gyümölcsökben és az édes zöldségfélékben (pl. sárgarépa, cékla). Ezek az élelmiszerek a cukor mellett nélkülözhetetlen vitaminokat és ásványi anyagokat, valamint teltségérzést okozó élelmi rostokat is jelentős mennyiségben tartalmaznak.
A "külső" cukrok közé tartozik például az étkezési cukor, a méz, a cukorlé (szirup), a melasz, vagy a tejben levő cukor. A gyümölcslevekben levő cukrot is "külső" cukornak kell tekinteni, mivel előállításuk közben szétroncsolják a gyümölcsök sejtjeit. A "külső" cukrok nagyon károsak a fogakra, ezért vigyázzunk, hogy a napi energiabevitelnek legfeljebb a 10%-át tegyék ki.

A cukor mint energiaforrás
A cukrok a keményítővel együtt a szervezet energiaellátásában fontos szerepet játszó szénhidrátok egyik fő csoportját alkotják. Az emésztés során az összetett cukrok szőlőcukorrá (glükózzá) bomlanak le, az a vérbe kerül és a szervezet minden pontjára eljutva üzemanyagul szolgál az izmok és más szövetek számára.
A vércukorszint szabályozásában két hormon játszik elsődleges szerepet: az inzulin, amely csökkenti és a glukagon, amely növeli azt. Ha a szervezet nem termel elég inzulint - például cukorbetegség miatt - és így képtelen a vércukorszintet megfelelően szabályozni, hiperglikémia (magas vércukorszint) alakul ki. Az inzulin túladagolása viszont hipoglikémiát (túl alacsony vércukorszintet) idéz elő.
A szervezet a legtöbb szénhidrátot gyorsan megemészti, így azok energiaforrásként szinte azonnal rendelkezésre állnak. Minél gyorsabb azonban a vércukorszint emelkedése, annál gyorsabban termelődik az inzulin is és így nagyon hamar újra alacsony lesz a vércukorszint - ezért van az, hogy az édességek, vagy a cukros italok okozta"feltöltődés" nem tart sokáig és az ember a hatás elmúltával újra éhes lesz. Több kisebb étkezéssel és az összetett, lassabban emészthető szénhidrátok fogyasztásával megkönnyíthetjük szervezetünk számára a vércukorszint szabályozását.

Ártalmas-e a cukor?
Többször is vizsgálták, van-e kapcsolat a sok cukor fogyasztása és a szív-, máj-, illetve vesebetegségek előfordulásának gyakorisága között, de tudományos bizonyítékot nem találtak ilyen összefüggésre. Még az is kétségessé vált, hogy a sok cukor fogyasztása valóban elhízást okoz-e, mivel egyes vizsgálatok szerint a sovány emberek átlagban több cukrot esznek, mint a túlsúlyosak.
A cukor önmagában nem tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat és rostokat. A mézről és a barna cukorról sokan azt tartják, hogy egészségesebbek a közönséges cukornnál, de mások szerint valójában csak elhanyagolható mennyiségű vitamin és ásványi anyag van bennük. Éppen ezért nagyon fontos ügyelni arra, hogy a nagy cukortartalmú nyalánkságok és italok ne szorítsák ki az étrrendből a táplálóbb ételeket.
A cukor csökkenti az étvágyat. Ez olyankor okozhat gondot, ha a gyerekek étkezés előtt teletömik magukat "üres kalóriákat" tartalmazó cukros italokkal, vagy csokival és édességekkel és így nem lesz étvágyuk a tápláló ételekhez.
A tejcukor, más néven laktóz a tejcukor-érzékenységben szenvedők számára jelent gondot. Az ő bélcsatornájukból hiányzik a laktózbontó enzim és így nem képesek megemészteni a tejcukrot, a bélrendszerből fel nem szívódó cukor pedig hasmenést okoz. A laktózérzékenyek a tejtermékek közül csak a joghurtot és némelyik sajtot fogyaszthatják.

Mi áll a cimkén?
Mivel a répacukor (szacharóz) tartósító hatásán kívül laktatóbbá és édesebbé is tesz egy sor ételt, az élelmiszeripar előszeretettel használja - ámbár számos más cukorfajtát is alkalmaz. A leggyakrabban használt cukrok, cukros adalékok: szacharóz, glükóz, dextróz, maltóz, melasz, laktóz, fruktóz, méz, kukoricaszirup, invertcukor.

A következő részben kiderül, melyik a jobb: a vaj, vagy a margarin?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.